- Részletek
-
Sajtószoba
-
2013. november 11. hétfő, 14:20
Csak a szomszédba – Szlovákia néhány, magyarok is lakta kistelepülésére – kellett elutazni ahhoz, hogy egy kis szakmai csoport, ismeret- és tapasztalatszerzési céllal megtekintse: viszonylag egyszerű körülmények között is lehet eredményes szelektív hulladékgyűjtést, -válogatást szervezni és működtetni, egy kisvállalkozás üzemében, ahol az elhasznált italoskarton-dobozok feldolgozása, hasznosítása történik. Az üzembővítéshez és -fejlesztéshez persze európai uniós támogatást is kapott a vállalkozó.
Az „A szomszéd füve/kertje mindig zöldebb" szólásmondást is idézhetnék az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés (IKSZ) és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ) munkatársaiból álló szakmai csoport tagjai, akik sok új és hasznos ismerettel térhettek haza arról a körútról, amelyet Szlovákia nyitrai régiójának néhány településén tettek. Az utat, illetve a változatos programot az IKSZ szervezte, ehhez jó partnerre talált a meglátogatott települések, oktatási intézmények vezetőiben, valamint az elhasznált italoskarton-dobozokat feldolgozó üzem tulajdonosában. Ez utóbbi Fantišek Kurucz, aki a Kuruc-cégcsoport részeként Nyitraszerdahelyen (Nitrianska Streda) és Nagysurányban (Šurany) alakította ki feldolgozóüzemeit, amelyekben az általa szabadalmaztatott – főleg az építőiparban használt – Tetra K-panelek, valamint a papírpépből különféle csomagolási segédeszközök készülnek.
Az IKSZ és az OHÜ munkatársai a Nagysurányban kialakított és működtetett – mintegy félszáz dolgozót foglalkoztató – kisüzemet látogatták meg, amely Európában egyedülállónak is minősíthető, 
hiszen az italoskarton-dobozok gyűjtésében, földolgozásában, a „végtermék" elérésében mindazt tudják, amit a nagyok. E kisvállalkozás jó példája annak, hogyan lehet egyszerűbb üzemi környezetben működve, multinacionális vállalatok folyamatos beszállítójává lenni, illetve hétköznapi termékeket előállítani papírhulladékból. Persze a megvalósítás, a működtetés nem egyszerű, ez Fantišek Kurucz összefoglalójából is kiderült.
Tájékoztatása szerint komplex – hulladékgyűjtő, -feldolgozó – tevékenységet folytat annak érdekében, hogy az általa működtetett vállalkozás folyamatosan és megbízható minőségben gyárthasson hulladékból piacképes terméket. Az üzemben, éves átlagban mintegy 3500 tonna italoskarton-dobozt dolgoznak föl, ezt a mennyiséget az általuk – óvodák és iskolák bevonásával –kialakított és működtetett, országos hálózat gyűjtéseiből érik el. Az is kiderült, hogy bár az intézményeknek jelképes összeget – kilogrammonként egy eurócentet, csaknem 30 forintot – fizetnek, ám a vállalkozás különféle módon támogatja az óvodákat, iskolákat. Ezek közül kiemelkedik az, hogy – a cég médiakapcsolatait fölhasználva – nyilvánosságot biztosít az egyes intézményeknek, amelyek e „népszerűség" által további támogatási forrásokat alapozhatnak meg.
Az üzembe beszállított italoskarton-doboz hulladékot, a néhány évvel ezelőtt, mintegy két millió euró, európai uniós támogatásból és saját forrásból vásárolt korszerű s a cég által továbbfejlesztett gépsor dolgozza föl. A technológiai fejlesztés eredményeként – a darálás során nyert alapanyagból – alapvetően kétféle, piacképes termék készül.
Az egyik, amikor az italoskarton-doboz hulladékot szárazon ledarálják, majd melegítik s ezáltal a kartondoboz anyagában levő papír, a műanyag és az alumínium részek összeragadnak, amit igény szerinti méretű táblákká préselnek. Ez a termék a Tetra K, amely Szlovákiában bevizsgált építőanyag – a tájékoztatás szerint –, vetekszik a gipszkarton, sőt a faforgácsból préselt OSB-lapok szilárdságával, felhasználhatóságával. A Tetra K paneleket az Európai Unió számos országába, sőt a tengerentúlra is értékesítik. Ennek érdekében rendszeres marketingtevékenységet is végeznek, ami nemcsak az eladások növelését szolgálja, hanem a hulladékanyag-beszerzés folyamatos biztosítására is kiterjed.
A másik fő termék a papírmasé (papíriszap-betét), amelyből – a megrendelő igénye szerinti formában – különféle csomagolási segédeszköz készül. E termékkörből a Kuruc-cégcsoport egyik legnagyobb megrendelője a Nokia, melynek telefondobozaihoz itt gyártják a belső papírmasékat. De az élelmiszeripari ágazatból is van – például tojástartókra – rendszeres megrendelésük. Az üzem – a megrendelésekhez igazodva – több műszakban termel.
Az üzemlátogatást követő szakmai értékelés szerint, a Nagysurányban alkalmazott technológiai eljárás és megoldás kisebb volumenben jó kiegészítője lehet a használt italkarton-doboz papíripari feldolgozásának, hiszen kisebb mennyiségű megrendelések teljesítésére alkalmas. Ám a nagyobb – több tízezer tonnás vagy azt meghaladó – volumen esetén sem a technológia, sem a gépsor kapacitása nem vetekszik a nagyban termelő papírgyárakkal. Ugyanakkor a tanulmányút jó példája annak, hogy érdemes tapasztalatot szerezni attól a „szomszédtól", aki a hulladékgazdálkodás területén eredményes kisvállalkozást működtet. Ezt persze – akár a gyűjtés, akár a feldolgozás vagy a hasznosítás területéről – jó néhány itthoni kisvállalkozás is elmondhatja magáról, ám hasznos lehet olykor-olykor átnézni a szomszédba, vajon mitől zöldebb a füve/kertje és minden újat tanulni belőle...
A csoport tagjai, ugyancsak Gútán megnézték a helyi hulladékudvart és -válogatót, amely a település külterületén működik s a szelektíven gyűjtött hulladékok mellett odahordják a zöldhulladékot is.
Érsekújváron (Nové Zámky) a tanulmányút résztvevőiben az az óvoda aratott elismerést, ahol komplex környezettudatos nevelés folyik, amelyet játékos megoldásokkal, a kisgyerekek világához alakítottak ki. Az óvodába fölállítottak egy kisvonatot, amelybe a helyben keletkezett és otthonról elhozott, üres italoskarton-dobozokat helyezik, s a hulladékgyűjtést végző vállalkozó akkor viszi el, amikor a kisvonat megtelik. Az óvoda által kezdeményezett megoldással azt érték/érik el, hogy a gyerekek – a szülőkkel s persze az óvodával együtt – mindennapjainak része a szelektív hulladékgyűjtés.
Tótmegyeren (Palárikovo) azt a hulladékudvart tekintették meg, amelyet a város közepén, egy polgári ház belső udvarán alakítottak ki. Ide nemcsak a helyi lakosok szállítanak be, hanem a szolgáltató rendszeres időközönként járja a települést és a kirakott szelektív hulladékot összeszedik. Ezt azután a hulladékudvarban – közmunkások – külön zsákokba helyezve kézzel szétválogatják s a feldolgozó, hasznosító azokat viszi el egy-két napon belül, tehát igen gyors a hulladék „forgási sebessége". Kiderült az is, hogy a közmunkások bérét központilag fizetik, a hulladékudvart üzemeltető vállalkozásnak a dolgozók után, csak a közterheket kell befizetni.
Feltűnő volt a tanulmányút résztvevőinek, hogy a meglátogatott és az utazás során érintett településeken igencsak sok szelektívhulladék-gyűjtő edényzet volt kihelyezve, úgy látszott, hogy szinte minden egyes társasházhoz tartozik egy-egy gyűjtősziget. (Az azonban az út során nem derült ki, hogy kötelező-e a szelektívhulladék-gyűjtőszigetek használata, illetve a lakosság részéről a gyűjtés elmulasztása jár-e anyagi szankcióval.)
